Léptem még egyet. Ezt is létrehoztam. Nagyon kell a változás és nagyon kell az elengedés. Ettől a két dologtól félek a legjobban, de nem terhelhetem tovább a csajokat ezzel. Állandóan frusztrált és felszínes vagyok miatta, mert csak cipelem a múltat, sipákolok miatta de semmi kincsért le nem tenném. Na, ennek itt vége. Akkor kiírom. Kiírom oda, ahol mindig szem előtt van, de nem látja senki. Igazából semmi bajomnak nem kellene lenni, de alkalmanként megfulladok a szorongástól, az irányításmániától. A saját gondolataim tesznek beteggé, komolyan. Muszáj kilábalni. És már el is indultam, oldódtam kicsit, de …. több kell. Széthajtom magam. Azt mondják nem segít hosszú távon. De mégis ez tűnik most jónak. Máshogy nem megy. Amúgy sem vagyok az a lazulós típus. Azt is mondták, öleljem magamhoz a fájdalmas, rossz dolgaimat. Féltékenység, irigység, keserűség, irányítási kényszer. Van bőven. Szóval, hajrá, gyertek, béküljünk ki. Itt vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: